Gőzerővel keressük a partnereket megvalósítandó projektünkhöz, a látássérültek életét bemutató kiállításhoz. Több hasonlón volt alkalmunk részt venni és tapasztalatokat gyűjteni, úgy a szervezésben, mint a játékvezetésben. Meggyőződésünk, hogy a hasonló kiállítások hidat jelentenek a társadalom és a fogyatékkal élők közt. Amikor megfordulnak a szerepek, akkor jön rá a látogató, hogy csak egy, azaz egy tényezőben van eltérés közte és az animátor között...
Hadd álljon itt egy élménybeszámoló olyan diákoktól, akik részt vettek egyik rendezvényünkön: ezek a sorok őszinteségükkel, lényeglátásukkal minden további "reklámnál" ékesebben szólnak:D.
***
Mi 9.B-sek meglátogattuk az „Árny alatt” kiállítást a régi Hősök Terei iskolában. Saját bőrünkön tapasztalhattuk hogy boldogulnak a vakok a hétköznapokban.
Az elsötétített termekben különböző helyszíneken kellett végigmennünk „vakokként”.
Az első helyszín egy erdő volt, ahol közelebbről is megismerhettük a fákat. Ezután egy mező következett. Itt komposztládát, szénakazalt, tűzrakó helyet
találhattunk. A vakok legnagyobb akadályával, az úttesten való átkeléssel találtuk szembe magunkat. Ha élesben ment volna a helyzet páran ott maradtunk
volna. Elég nehéz feladat következett, át kellett mennünk egy hídon, mely alatt patak csordogált, és eljutottunk egy mólóhoz, és ha MI 9.B-sek nem lennénk
ilyen ügyesek akár bele is eshettünk volna a vízbe (ami csak bokáig ért). Sétálhattunk egyet egy parkban, ahol biciklit találtunk a padok és a kuka mellett.
A park mellett lakó Mari nénit is meglátogattuk a szobájában, aki megterített nekünk és aki nagyon fáradt volt megpihenhetett az ágyában.
Ezután jött az a rész, ami az osztálynak leginkább tetszett: zenéket ill. embereket kellett meghallgatni, akik között vak előadók is voltak. Mikor meghallottuk
az Oroszlánkirályt, mindenki táncolni és énekelni kezdett. Ezzel véget is ért programunk első fele. Mint később megtudtuk, az egyik vezetőnk csak 2%-osan
látott, amit észre sem vettünk rajta.
A program második felében különböző tevékenységeket végezhettünk; pl. vak ping-pong, Braille írógép, fehér bottal járás bekötött szemmel, vakolvasás. Nagyon
jól éreztük magunkat ebben a két órában! Mindenkinek ajánljuk, június 15-ig.
Nekem az tetszett a legjobban, hogy a sötétben egy vak lány volt a "látó", ti. ő jobban eligazodott, mint mi, akiknek komoly gondot okozott a szemmel való
észlelés hiánya. Egyébként is hihetetlen lelki erőről tesz tanúbizonyságot, hogy Eszter, kísérőnk vak létére ilyen programokon segédkezik. Pedig ő - mint
megtudtuk - csak 17-18 éves korára vesztette el fokozatosan a látását, tehát nem így született.
Ja, és végre értem, mi a logika a Braille jelekben. :D
2008. június 12. 20:48
Forrás: csoma.blogspot.com/2008/06/rny-alatt.html
